Minő az út!…de vajjon út ez?

Vagy fekete kovász talán?
Mely ha kisűl, leszen belőle
Kenyér az ördög asztalán.
Ne dögönyözze kend csikóit,
Ne dögönyözze kend, kocsis,
Fölérünk Pestre, ott leszünk tán
Már az itéletnapon is.-

(Petőfi: Utazás az Alföldön)

A tavaszi és őszi esőzések, áradások ideje a köves utak és a vasút megépítéséig, azaz a 19. század végéig a kerekes közlekedésnek sokszor teljes megakadását jelentette az Alföldön. A földutak tengelydagasztó sártengerében a szekér csak sok bajlódással haladhatott előre, ha ugyan haladhatott.

Ilyenkor vették elő az alföldi emberek a ma már alig ismert, még múzeumokban is ritkaságnak számító sárhajót, egy csónakformájú járművet, amely elé lovat vagy ökröt fogva hajózták meg a sarat. Mivel a települések utcáin  ebben az időben gyalogos utak sem voltak a sár kivédésére, a gyalogos közlekedést is részben a sárhajózás váltotta fel, a gyerekeket, például, rendszerint rajta szállították iskolába.

A sárhajót kétféleképpen készítették. Az egyik mód az volt, hogy egy kiöregedett csónakot alakítottak át: félbe vágták, és a hátulját deszkával beszegezték. Innen ered a jármű másik elnevezése, a félhajó. Másképpen egy vastag fatörzsből vájták ki a hajótestet.



Hol láthatunk ma sárhajót?

Sóstói Múzeumfalu (Sóstófürdő)
Sárréti Múzeum (Szeghalom)
Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely (Mágor)
Munkácsy Mihály Múzeum (Békéscsaba)
Erkel Ferenc Múzeum (Gyula)
Tessedik Sámuel Múzeum (Szarvas)
stb.


IRODALOM

B. Szűcs Irén: Sárhajók a Békés megyei múzeumok gyűjteményeiben. In: A Békés megyei múzeumok közleményei 16. Kiadó: Békés Megyei Múzeumi Szervezet. Békéscsaba. 1996.
epa.oszk.hu/01500/01577/00016/pdf/bmmk_1996_005-015.pdf

Györffy István: Alföldi népélet. Gondolat. Bp. 1983.

Magyar néprajzi lexikon
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/4-1115.html